GazdaságKultúra

PIZZA. Mindenki kedvence.

A PIZZA meghódította a világot, ahogy valamennyi utcai étel meghódítja, legyen az a döner kebab, amely közismerten széppé tesz (Döner macht schöner!), vagy bármiféle hamburger, hot dog, stb. Az utcán élő kultúrák utcai ételeket kívánnak, s ebben aligha van változás, bármiféle időszakáról is beszéljünk jégkorszak utáni civilizációinknak. Çatal Hüyük városában éppúgy ették, mint Pompeiben, vagy a Magyarország lakosságával vetekedő méretű mai New Yorkban.

A pizza rövid története

Az olaszok azon kevés nemzet közé tartoznak, akik elmondhatják, a nemzeti ételeiknek tartott fogások, a pizzák és a tészták világsikerré lettek. Nagyjából ezt gondolhatjuk, és ezt is gondoljuk, ám közben arról se feledkezzünk el, hogy mindezek történetileg a szegény dél ételei, ahonnan éppen ezért igen nagy számban vándoroltak ki, leginkább az Újvilágba, az ígéret földjére, aminek a neve Cuccagna. Vitték ételeiket, s ételeik elfogadásával, népszerűvé válásával nemzeti elfogadottságuk is erősödött.

Az újkori, nápolyi eredetű pizza olyannyira népszerű lett Amerikában (is), hogy még stílusai is kialakultak: a vastag és sajtban gazdag pizza Chicagóban és a vékony tésztájú, jóval hagyományosabb pizza New Yorkban. Az első amerikai pizzériát egyébként 1895-ben Gennario Lombardi nyitja meg New York városában. A neve: “Lombardi’s Pizza Napoletana”.

A pizza ugyan olasz ételnek számít, azonban igazán könnyű belátni a rokonságát a lepénykenyerek nagy családjához, amelybe tartozik. Ez viszont azt is jelenti, hogy őseit szerte a világon megtaláljuk, így a Mediterráneumban is az ókori görögökig, föníciaiakig, rómaiakig visszamenőleg, ahogy Egyiptomban, Babilóniában, s másutt is.

A pizza szó eredete a latin “pinsa”, lepénykenyér szóban keresendő. Akad olyan legenda is, miszerint a Palesztinában állomásozó, majd Itáliába visszatérő római légionáriusok voltak azok, akik a megkedvelt zsidó maceszt próbálták reprodukálni. Ennél azonban akad korábbi nyom is, mint a Veneto tartományban talált bronzkori “pizza”. A középkorban aztán a korai pizzák leszármazottai már meglehetősen modern formát kezdenek ölteni. A lepénykenyérre a parasztság olívát, s olíva olajat tett, úgy ette a kenyeret, vagyis a “pizzát”.

Az indiai vízi bivaly új dimenziókat hoz a pizzakészítésbe, mivel megjelenhetett a bivaly tejéből készült sajt, a bivaly mozzarella. A “Mozzarella di Bufala” az olasz pizzák jellemzője maradt mind a mai napig, s Itália földjén ebben nincs is különösebb változás, szemben a világ más részeivel, ahol egyéb sajtok is főszerephez juthatnak.

Ami hazánkban az őrölt pirospaprika, az Itáliában a paradicsom. A párhuzam az említettek uralkodó elemmé válásának idejében is megfigyelhető. Mindkettő a 18-19. században terjed el. Bár a paradicsom már meglehetősen korán, a 16. század első felében megjelent a félszigeten, ám mérgezőnek tartották, s csupán díszítésre használták, ami persze nem volt ritka abban az időben az Amerikából érkezett , s később szerephez jutó élelmi növényeknél. Végül a nápolyiak kezdték a paradicsomot az ételeik készítéséhez használni.

A pizza népszerűsége folyamatosan fennmaradt, s nőtt. Aztán 1780-ban Nápolyban megnyílik a Pizzeria Brandi (eredeti nevén: Pizzéria Pietro), s rá fél évszázad múltán, 1830-ban az “Antica Pizzeria port’Alba”, az első valódi pizzéria, amely mind a mai napig készíti pizzáit.

1889-ben a Pizzeria Brandi tulajdonosa, Rafaele Esposito  három különböző pizzát is készít Olaszország és Savoia kiránynője, I. Umberto felesége tiszteletére. Margherita királynőnek különösen egy tetszik. A paradicsommal, mozzarellával és bazsalikommal készített pizza ezért kapja a “Pizza Margherita” (Pizza Margarita) nevet. A nápolyi típusú pizzákhoz hasonlóan ez is fatüzeléses kemencében készült.

Forrás: internet.

 

 

 

Bővebben

Kapcsolódó cikkek

Close
Close