GazdaságKultúra

Szerkesztőnk tollából..

Szép volt…

Budapest. A Hetes buszon ülve.

Felszáll az Öreg Hölgy. Egy megállóval utóbb, mint én. Inkább Nyolcvan, mint kevesebb. De csendben száll. Figyelem, hátha kell segítség. Dehogy kell. Összeszedett, jó ránézni. Van hely szabad. Velem szemben. Leül. Megrendezi Magát. Szoknyája van, rendbelibbenti,

Kabátkája van. Összekalapálja. Rákészül, hiszen utazik. Leül.

Már imádom.

Egy Korabeli Hercegnő, aki éppen konflisra szállna, de most ez jutott.. Lepillant a harisnyára, melyet visel és elegánsan meghúzza úgy, hogy minden rendben legyen. Érkezik a múltból és a jelenbe igazítja Magát. Táskája avitt, de az általa hordozott félig bőrönd pasztell színei simogatják Őt. Veszi elő okuláréját meg egy nagy Könyvet. Nem tudom, milyen könyvet. De nagy és érzem illatát.

Hatalmas könyv. nem buszra való. Csendes estékre való, amikor nem számít éppen más, mint hogy hátradőlünk és nincs fájdalom. Vagy ha van, azt tesszük át a holnapra.. Ül és olvas. Mellé ülnék és szeretnék nem szólni, csak ott lenni.

Megférni Mellette.

Így ülünk jó pár megállót. Ő olvas, én meg nézem. Szerintem tudja, hogy nézem, ám Ő olvas. Megnyalja fáradt ujjait és lapoz. Olvas, és nincs külvilág. A Keletinél én is szállok. Lefelé. Csendben a zajban megfogom vállát és mondom: Köszönöm, hogy olvasott úgy, hogy láttam.

Rám néz és int.

Mosolyog. Szerintem érti. Mosolyog.

Mint egy Hercegnő a konflisról.

Nagyszerű nap.

Akármi történt előtte..

Bővebben

Kapcsolódó cikkek

Close
Close