Mindent a lecsóról. Ki szereti?

A lassan tovatűnő nyári estéken milyen jó is a friss paradicsomból, paprikából készült illatos lecsót kanalazni. Az étel egyébként az 1900-as évek elejétől van Magyarországon, és a hazai gasztronómia egyik alappillérévé vált. A lecsó nemzetközi szintű elterjedését a konzervipar fellendülésének tulajdoníthatjuk, hiszen így a kész lecsó is képes lett túlélni a szállítást és az időt, és így a lecsó télire is eltehető, bármikor felhasználható konyhai alapanyaggá vált.

Krúdy Gyula szerint nyáron paprikát és paradicsomot, télen azonban lecsót kell enni. Magyarországon a legtöbb publikált recept szerint a legáltalánosabb módon elkészített lecsó az egy rész makói vöröshagymát (hungarikum), két rész érett paradicsomot és négy rész roppanós, fehér húsú cecei zöldpaprikát (hungarikum) tartalmazó változat. Az úgynevezett konzerv „natúr lecsó” azonban csak paprikát és paradicsomot tartalmaz.

A lecsó más nemzeteknél is fellelhető, közkedvelt étel. Mutatunk pár példát:

Törökországban menemen néven fut: fokhagymával, kakukkfűvel készítik és tükörtojással tálalják.

Bulgáriában két változata ismert: a mish mash feta sajttal készül, míg a piperade tojással.

A görögök szintén két változatot készítenek. A briani tepsiben készül és bőséges zöldfűszerrel, kapribogyóval és vörösborral készül.

A franciák ratatouille-t esznek lecsó gyanánt: tesznek bele padlizsánt és cukkinit is, néha gombát.

Az olaszok peperonatát esznek. Ezt olívaolajjal, kápiával és kaliforniai paprikával készítik, amit bazsalikommal és parmezánnal fűszereznek.

Izraelben a shakshuka a helyi lecsó, erőspaprikával és római köménnyel. Érdemes kipróbálni.

Forrás: nlc.hu