Kultúra

Történet, amit egyik szerkesztőnk élt meg.

2014.
” Minap műtöttek sérvvel. Parádés élmény, csak ajánlani tudom mindenkinek. De azért ez nem egy eget rengető hír. Ellenben azt elmesélem, hogy egy 81 éves bácsival feküdtem a kórteremben.
Pista bácsin hogy úgy mondjam, már átrobogott az élet, tán még vissza is tolatott rá. Sokat beszélgettünk.
Rengeteg szép és szomorú dologról mesélt nekem, miközben szinte minden testrészéból valamilyen cső kandikált ki.
Járni már nem nagyon tudott és derüs bölcsességgel feszegette azt a számára lassan körvonalazódó tényt, hogy ebből a kórházból aligha megy haza, ha ez így folytatódik.
Aztán amikor eljött a műtétem órája, megkértem szépen, hogy ameddig távol vagyok, legyen drága vigyázni a holmimra, lévén ketten voltunk a szobában.
Megígérte.
Mikor a beavatkozás után visszatoltak, még az altatástól bódult agyam nem feltétlenül tudta felfogni az elém táruló látványt.
A kórteremben Pista bácsin kívül ott ült egy szakápoló, egy beteghordozó srác és egy belgyógyász orvos, aki nyilván akkor érkezett.
Riadt tekintettel néztem a tömeget.
Aztán kiderült mi történt.
Közvetlenül azután, hogy engem elvittek, jöttek az öregemberért. Hogy átvigyék a belgyógyászati részlegbe.
Ő pedig közölte a teljes személyzettel, hogy addig Őt senki nem viszi el, amíg engem vissza nem hoznak.
Mert Ő megigérte nekem, hogy vigyáz az értékeimre és Ő ezt is fogja tenni. Mert megígérte.
És Őt senki nem viszi addig sehova, míg nem lát engem újra. Nem adja se nővérnek, se senkinek a dolgaimat, hiszen ezt a megállapodást mi ketten kötöttük. Nem volt jól, de
megvár, ha a fene fenét eszik, akkor is.
Így hát vártak engem. Az Őreg meg a többiek…
Amikor visszatoltak, megsimogatta riadt, bágyadt arcomat, csendesen elköszönt és megengette, hogy elvigyék.
Pista Bácsi. A Jóisten áldja meg. Ön egy csodálatos ember.
Mesélni fogok Önről, akinek tehetem. “
Bővebben

Kapcsolódó cikkek

Close
Close