Így hódította meg a világot Moncsicsi

A játékipar világszerte hatalmas üzlet, és nem ritka, hogy egy-egy sikerre vitt ötlet akár dollármilliárdokat is hoz az alkotók konyhájára. Az elmúlt évtizedek során azonban kevés játékszer aratott akkora diadalt, mint a Moncsicsi, avagy a bájos és szőrös majombaba, amely az elmúlt közel ötven év alatt gyerekek millióinak vált a kedvenc játszópajtásává. A most következő összeállításban az 1980-as években Magyarországot is elérő “Moncsicsi-lázának” jártunk utána.

A majmot formáló, emberarcú játékbaba 1974-ben Japánban „született meg” január 25-i forgalomba kerülésével, Kóicsi Szekigucsinak, a Sekiguchi játékgyár tulajdonosának jóvoltából, akinek állítólag az volt a célja, hogy a szépség és a szerelem fogalmát egyesítse valamilyen módon egy új termékben, és ezt vigye közel a gyerekekhez. A termék a Monchhichi nevet kapta, abból a megfontolásból, hogy a „Mon” franciául „enyém”-et jelent, a „Chichi” pedig azt a hangot utánozza, amelyet egy gyerekek adnak ki, miközben az ujjukat cumizzák. Érdekesség, hogy a babák alapvető formája és stílusa az elmúlt öt évtized alatt sem változott drasztikusan. Csupán annyit, hogy 1985-ben barna szeműre cserélték az eredetileg kék szemű játékbabákat.

Az eredetileg ikreknek megalkotott prototípus, egy lány és egy fiú, gyorsan belopták magukat a helyi vásárlók szívébe, és a szigetországi megjelenés után pár évvel a majmocskák tulajdonosai már külön erre szakosodott moncsicsi boltokban vásárolhattak ruhákat és kiegészítőket kedvenceiknek. Ezzel egyidőben pedig a majombabák világkörüli hódításba is kezdtek.

A “moncsicsi-láz” 1978-ban Ausztráliát és Európát is elérte. Utóbbiban először a német és francia piacokat forgatta fel, de hamar tovább területeket is elért, és ahova ment, ott rendszerint új nevet is kapott: az Egyesült Királyságban “Chicaboo”, Olaszországban “Mon Cicci”, Franciaországban “Kiki”, Dániában “Bølle”, Spanyolországban “Virkiki”, Csehszlovákiában pedig “Mončičák” néven került a boltok polcaira a játékbaba, illetve annak változatai. Kínában és más ázsiai piacokon 2000-ben mutatkozott be, a márka pedig számos licenszelt árun, divatkiegészítőn megjelenik.

1980-ban a Mattel megvásárolta az ikonikus játék licenszét, és elvitte a tengerentúlra is, ahol a kis majomfigurák kezdetben robbanásszerű népszerűségre tettek szert.

Az egykori népszerűségét jól mutatja, hogy még saját rajzfilmsorozatot is kaptak, amelyet a Hanna-Barbera rajzfilmstúdió készített. Ez azonban nem hozta meg a várt sikert, így végül csak 13 epizódot élt meg, a modern játékok pedig 1985-re letaszították az amerikai trónról a szőrös majombabát, és a Mattel végül le is vette a gyártósorról. Csupán a 2000-es évek elején került újra vissza a tengerentúli üzletekbe, ám ekkor már eredeti gyártójának közreműködésével.

Magyarországon a játékot “Moncsicsi” névre keresztelték, és igazán az 1980-as években vált a gyerekek kedvencévé, de akkor olyannyira, hogy még dal is született róla 1982-ben, amelyet Ullmann Mónika énekelt fel. Magyarországhoz hasonlóan a legtöbb KGST országban is nagyon népszerű volt a játék, így valódi kisipar épült köré, és a keleti-blokk trafikjaiban rövidesen tömegével jelentek meg a Moncsicsi-fényképes tolltartók, kulcstartók és más apróságok.

A hazai moncsicsi-láz az 1980-as évek végére kezdett lecsengeni (miközben a világ számos pontján akkor lángolt fel), azonban a retro játékokhoz hasonlóan manapság újra reneszánszukat élik, így a bájos majombabák modern anyagokból készült változatai könnyedén fellelhetők a játéküzletek polcain.

Érdekesség, hogy átírásban “moncsicsiként” ismert a baba neve, ám ha pontosan vették volna át korábban a magyar nyelvbe a japán nevet, valójában “moncsiccsi”-ként kellene azt írni.

Arról egyelőre nincs információ, üzletileg mennyire sikeres most a Moncsicsi-üzlet, de annyi bizonyos: az eredeti, nem licenszelt darabokért napjainkban több tízezer forintnak megfelelő összeget kell fizetni, és mint annyi minden másnak, ennek a játéknak is kialakult egy gyűjtői rétege a vásárlók között.

Forrás: origo.hu