AZ ORVVADÁSZAT ÓRIÁSI KÁROKAT OKOZ A VÉRTESBEN ÉS A GERECSÉBEN

Tekintettel arra, hogy az észak-dunántúli tájnak egyik legvadregényesebb, évszázadok vadászati, vadgazdálkodási tradíciójától átitatott hegyvidékeiről beszélünk, nyilvánvaló, hogy a terület vadbősége manapság sem kerüli el az orvvadászok figyelmét. A magyar vadállomány hatékonyabb védelme érdekében a büntető törvénykönyv módosulásával önálló bűncselekmény lett az orvvadászat – közölte a Vértes-hegységi tájegység fővadásza, Sumbzky Gábor a kemma.hu-nak.

Orvvadásznak az tekinthető, aki vadászati jogosultság nélkül, illetve idegen vadászterületen engedély nélkül vad elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenységet végez; vadászati tilalmi időben vadat ejt el vagy fog el; tiltott vadászati eszközzel, tiltott vadászati módon vagy kíméleti területen vad, illetve védett gerinces állat elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenységet végez.

Jellemzően az öt hazai nagyvadfajra – gímszarvas, dámszarvas, őz, muflon, vaddisznó – a leginkább veszélyesek az orvvadászok. Mindezek közül kis testmérete, könnyű „szállíthatósága” okán talán az őz a legveszélyeztetettebb. Emellett az évek során akadt példa fácán, mezei nyúl, sőt fokozottan védett fajok, mint a vidra vagy a vadmacska elejtésére is, ami az orvvadászat és állatkínzás mellett a természetkárosítás bűncselekményét is kimeríti. Az illegálisan birtokolt és használt, célzásra is alkalmas hőkamerák, valamint hangtompítók gyors terjedése nagyban megkönnyíti az orvvadászok „munkáját”, egyben megnehezíti a vadászterületeken ezen esetek felderítését.

Forrás: kemma.hu, fotó: gyarmatihirek.hu