A LOVAK MOZGÁSÁBÓL ÉS EGY NAGY ÖSSZEGŰ FOGADÁSBÓL INDULT ÚTNAK A MOZGÓKÉP

1872-ben 25 ezer dollár értékben fogadott Leland Stanford, az amerikai Central Pacific vasútcég elnöke arra, hogy van olyan pillanat, amikor a vágtató ló mind a négy lába a levegőben van. Ebből született a mozgókép. A fogadás során tett feltevés igazolására felkérték Eadweard Muybridge fotóst, aki 1/500s záridővel fotókat készített egy vágtázó lovasról, amik közül több is akadt, amelyen valóban a ló mind a négy lába a levegőben. A fogadást Stanford nyerte, de a fotós, Muybridge tovább dogozott.

1878-ben egy tucatnyi, a lovak mozgására merőleges beállított fényképezőgépet szerelt fel, amelyek működését maguk a lovak indítottak el, egy vékony szálat átszakítva. Az így készült sziluetteket a fotós felmásolta egy dobra, amely egy általa feltalált diavetítőben pörgött, és a mozgó képek a mozgás illúzióját keltették a szemlélőben.

Ezzel egyidőben megszületett a rajzfilm őse is. Charles-Émile Reynaud egy forgó korongra rajzolta egy figura mozdulatait és a dob közepébe tükörkoszorút tett. Az általa 1877-ben szabadalmaztatott szerkezet 12 képet vetített egy másodperc alatt, így a nézők már rajzfilmet láttak, mert szemünk a képek egytized másodpercnél rövidebb felvillanásait folyamatos mozgásként érzékeli.

Mindezen a kísérletek azonban csupán rövid, néhány másodperces mozgófilmet eredményeztek. Az igazi áttörést az Amerikában dolgozó francia Louis Le Prince hozta el, aki rá jött, hogy ha a képeket egy csíkra rögzíti, hosszú vetítési időt is elérhet, azaz eljutott a fogazott filmszalaghoz.

A film mai formában történő rögzítésének technológiai alapjait a Lumière testvérek szabadalmaztatták 1895. február 13-án. Az első filmvetítést 1895. március 22-én tartották a Nemzeti Ipart Támogató Társaság előtt, ekkor bemutatott egyperces filmjük címe A munkaidő vége volt, s a gyárukból távozó munkásokat ábrázolta.

Forrás, fotó: mult-kor.hu