Mint minden kampányban, az utak és járdák felújítását (is) helyezte előtérbe egy éve számos mai városvezető. Az újvárosi Nagy Bélától Hajdu Ferencig valamennyien a körzetük komfortosabbá tételével kampányoltak. Többek között. A városban akad számos járda-, illetve közlekedési útszakasz, aminek régen ideje lett volna megújulni, de eddig a napig nem történt semmi.
Lehet, így július idusán ez fel sem tűnne, de ha belegondolunk: az elmúlt években 5-6 kilométeren újultak meg az autóutak, a gyalogjárdák is csaknem ilyen hosszon, valamint parkolók is épültek rendesen. Egy éve ilyenkor is javában folytak az útfelújítási munkák. Idén eddig egyelőre a kertvárosi Hoffer Dávid bődületes pad(!!!)kihelyezése függött össze utakkal, de annak meg nem kellett volna megtörténnie, hiszen a volt benzinkutas egy járatlan út szélére rakatott padot. A senkinek.
Egy éve valamennyi lakókörzetben zajlottak kisebb-nagyobb munkák, de a Győri úton és az Összekötő úton is komolyabb beruházások folytak. Tavaly újult meg a Győri út és Dózsakert közötti vasúti felüljáró aszfaltrétege, míg idén egy térkövet nem tettek le Tatabányán, a Megyei Könyvtár előtti tér kivételével, de az meg a Modern Városok Program keretében épül.
Szücsné Posztovics Ilona polgármester mélyen hallgat, és a jelek szerint most ez nem (vagy ez sem) fontos kérdés a városban, ahol a tavaly óta zajló projektek kivételével szinte semmi sem történik.
Lehet, már erre sincs pénze a városnak? De hiszen nem egy atomerőművet kellene építeni, csak pár száz méter útszakaszt renoválni, ahogyan a képviselők erre felesküdtek.
Ha nincs pénz, nincs munka…
És ezt már nem lehet a járványra és a krízisre fogni, mert hát az utakat és járdákat karbantartani kötelesség. Főként úgy, hogy ez valamennyi balos, meg persze, jobbos képviselő első pontjai között szerepelt.
Úgy tűnik, ez nem jön be nekik.
Ez sem jön be nekik.
Talán Nagy Béla, az újvárosi örökmozgó észrevételezi Szücsné főnökasszonynál: ideje lenne kezdeni valamit. Legalább egy része teljesüljön az amúgy sem túl acélos ígéreteknek.
